Nyolc éve dolgozom azzal, hogy más emberek után rendet rakok, és megtanultam, hogy a takarítás sorrend kérdése. Aki a poros polcot törli le előbb, majd utána söpri fel a padlót, az kétszer dolgozik. A profi szemével nézve minden helyiségnek van egy logikus útvonala, és aki ezt ismeri, feleannyi idő alatt végez.
A nehéz esetek mindig ugyanabból a hibából születnek. Valaki hónapokig halogat egy dolgot, aztán már nem takarítani kell, hanem menteni. A szag, a penész, a felpúposodott doboz mind ugyanarról szól: nem az anyaggal van a baj, hanem az idővel, amit hagytak rá.
Az én szakmai emlékeim között is van egy ilyen, csak épp a saját házunkból.
Évekkel ezelőtt egy nyári felhőszakadás után úgy találtunk rá a pincére, hogy bokáig állt benne a víz. A lépcsőn lefelé menet éreztem meg a szagot, az elemlámpa fényében pedig ott lebegett minden, amit az előző télen odapakoltunk. Akkor tanultam meg, hogy ilyenkor nem a felmosóért kell nyúlni.
Amit a takarítás előtt meg kell oldani
A víz eltávolítása az első lépés, és ehhez nem elég a vödör. Egy órán át próbálkoztam a vödörrel, aztán feladtam, mert a szintje alig változott.
Akkor hívtam fel egy ismerősömet, aki évek óta kutakkal és vízgépészettel foglalkozik, és ő küldte át a szivattyubolt.hu megfelelő kategóriaoldalát. Ez volt az a beszélgetés, ami után végre értettem, mit keresek.
Amit a beszélgetésből megjegyeztem
Elsőként azt kérdezte meg, honnan hová kell a vizet vinni, és mennyire szennyezett. Elmondtam, hogy esővíz, iszappal keverve, a pince aljáról. Erre jött a magyarázat, hogy pontosan erre a feladatra való a búvár szivattyú, mert ez a típus közvetlenül a forrásból emeli ki a vizet, és működés közben teljesen a víz alá merül. Ezért is hívják merülő szivattyúnak.
A második kérdése az volt, milyen mély a víz, és milyen magasra kell feljuttatni. A kategóriaoldal leírásából is ez a két adat jött vissza, mert ezek döntik el a választást, mert az egyik a merülési mélység, vagyis meddig engedhető le a gép károsodás nélkül, a másik pedig a nyomómagasság, tehát milyen magasra tudja felvinni a vizet. Nekem addig fogalmam sem volt arról, hogy ez két külön szám.
A harmadik dolog az átmérő volt, és ezt már magam néztem ki a kategóriaoldalról. Kiderült, hogy ezekből a gépekből több méret létezik, két, két és fél, három, négy, öt és hat colos kivitelben is, tehát nem mindegy, hová akarom leengedni. Egy pinceaknánál ez ritkán gond, egy szűk csőkútnál viszont ez az első kérdés. Egy búvár szivattyú ráadásul nem csak vészhelyzetre való, hanem tartályból, ciszternából, kútból is dolgozik, háztartási, ipari és mezőgazdasági célra egyaránt, tehát nem kidobott pénz, ha a víz elment.
Amikor letettem a telefont, az volt az érzésem, hogy nem egy terméket kell megvennem, hanem a feladathoz illőt kiválasztanom. Ez a takarításban is így megy: az ügyfélnek ritkán a legerősebb vegyszer kell, hanem az, amelyik az adott felületet nem teszi tönkre.
A víz végül két óra alatt eltűnt, és onnantól kezdődött az igazi munka: a falak szárítása, a fertőtlenítés, a padló többszöri átmosása. Három napig ment a szárítás, mert a betonból lassan jön ki a nedvesség, és aki ezt a lépést kihagyja, az fél év múlva a penésszel fog küzdeni. Az egész pincét kipakoltuk, a kartondobozokat kidobtam, és azóta minden műanyag ládában áll, húsz centivel a padló fölött. A búvár szivattyú azóta a polcon áll, összetekert kábellel, és minden nagyobb eső után hálás vagyok érte, hogy ott van.
A tanulság ugyanaz, amit az ügyfeleimnek is mondani szoktam. Nem a takarítás nehéz, hanem az, hogy jó sorrendben kezdjünk hozzá, és meglegyen hozzá a megfelelő eszköz. A szivattyubolt.hu oldalán ehhez a lépéshez kaptam meg a hiányzó darabot, és azóta a pince tényleg tiszta.